Vigasz és szeretet, szavak nélkül

Nem kell szakértőnek lennünk, és mindent bemagolnunk a babamasszázs művészetéről. Éppen elég, ha van két kezünk, jó nagy adag szeretetünk, és a simogató, gyengéd érintésekkel máris kellemes perceket szerezhetünk kisbabánknak és magunknak. Még a hasfájását is enyhíthetjük. Feltéve, ha merjük őt megérinteni!

Kisbabák esetében – hiába ezen a néven terjedt el – kissé téves a masszázs szót használni. Ebben az életkorban inkább még csak érintésről, vagy leginkább simogatásról van szó, amelynek fő célja a szeretet átadása. Ösztönből kéne, hogy jöjjön, ennek ellenére a mai anyákat erre tanítani kell, vagy legalábbis bátorítani.

Kivesztek az ösztönök?

Ma már mindent az internetről szeretnénk megtudni – zúdul ránk az információ például a babagondozással kapcsolatban is, és kismama legyen a talpán, aki nem veszik el a vélemények, tanácsok sűrűjében.

Régebben a védőnő, vagy a saját édesanya szava volt a követendő, manapság már minden – természetesen jó szándékú – javaslatot figyelembe vesz egy kismama, hiszen a legjobbat akarja magának és gyermekének. Csakhogy a sok információ elbizonytalanít, és ha ez nem lenne elég, az újdonsült anyukából kivesznek az ösztönök, a végén pedig már hozzá sem mer érni babájához.

Nem lehet elrontani

Szerintem az anyaságot meg lehet tanulni – megkülönböztetni és érteni a kicsi jelzéseit, ebben pedig óriási segítség lehet a testiség, az érintés.

A bátortalan kismamák legnagyobb aggodalma, hogy rosszul nyúlnak a gyermekükhöz, ügyetlenül fogják meg, és valamit elrontanak, vagy kárt tesznek a babában.

Nem győzöm hangsúlyozni: ha egy szerető kéz ér a gyermekhez, azzal képtelenség ártani! Sőt! A simogató, gyengéd érintések és a babamasszázs által a szülő felfedezheti a csecsemőt, képes lesz megérteni a jelzéseit, miközben át tudja adni saját nyugtató energiáit, vigaszát, szeretetét.

A masszírozás kapcsolattartást jelent, és elősegíti, hogy a baba felismerje: nincs egyedül. A mindennapi szertartással és szülei dédelgető keze nyomán a kicsi megismeri teste korlátait, és rájön arra is, hogy az jó érzések forrása is lehet. Ha mindez „csak” napi szintű simogatás jelent, azt is tökéletes, ám ha az érintések célzottá és tudatossá, azaz egyfajta masszázzsá válnak, az további pluszt adhat, a nap fénypontja lehet.

Kezdetben azt javaslom, hogy a szülő is kezdetben játék babán sajátítsa el a mozdulatokat, és amikor már nincs magabiztosan tudja azokat akkor masszírozza az elő, érző babáján. Ne rajta „kísérletezzen és tanuljon” hiszen akkor a csecsemő a rutintalan mozdulatokat nem jól fogja fogadni, érezni fogja a szülő bizonytalanságát.

A szülő gyakrabban az anya, de szeretettel ajánlom az apukáknak is ezen masszírozás megtanulását.